Emlékeimben élénken él még az a talán tíz évvel ezelőtti flash ami egy müncheni látványpékségben izgatta fel nem kis szaglószervem érzékelő bimbóit. A friss péksütik és cipók illata szinte berántja az ajtón az éppen arra vetődő járókelőt, hogy aztán bent már szinte magatehetetlenül,elbódulva az őt körülölelő illat és látványorgiától kötelességtudóan kiegyenlítse a kasszánál az akár ezer forintos cechet is holott csupán két sajtos rúd volt tervezve reggelire !
Éjszaka el is döntöttem , hogy a vasárnap délelőtt a kenyérsütésé lesz . Nos kemény,homlokizzasztó munkával 11 re elkészült a "KENYÉR" .