Szürkén nyirkos januári hétfő délelőtt.Ali /egy meglehetősen buta de amúgy szép hetven kilós német juhász/ szokás szerint fájdalmas csaholásba kezd odalent a havas udvaron.
A legmegfelelőbb idő arra,hogy átnézzem és rendszerezzem a gépről lemezre kiírt
jó pár gigányi képözönt .
Jó ezt mondjuk fél évente megtenni,mert rég elfeledett emlékek villanhatnak be újra.
...Tombolt a nyár azon a júniusi napon 2006-ban, Pömpivel kitántorogtunk a közeli Városligetbe szieszta gyanánt.Emlékszem mire kiértünk,a KisBüdiben bespájzolt két üveg jéghideg ásványvíz már régen megadta magát a harminc fokos pillében .Nehezen de találtunk magunknak úgy két gyékénnyi szabad területet egy kisebb domb tetején abban a szörnyű embermasszában ami gyakorlatilag teljesen befedte a liget pázsitját .Miután gyorsan komfortossá téve saját kis placcunkat, hanyatt vágtuk magunkat és átadtuk testünket a perzselő napsugaraknak.
Nem emlékszem mennyi idő elteltével arra kezdtem észhez térni,hogy Zé a bátor kis hanygya megpróbálta birtokba venni belső hallójárataimat ahol neki pedig semmi keresnivalója nincs !
Néhány szánalmasan lassú kézmozdulattal de még mindig csukott szemmel odébb pöckölköltem a betolakodót .Éreztem hogy száraz torkom néhány életmentő korty után epedezik így kénytelen voltam nem kevés energiát elégetve szemeimet legalább résnyire kinyitni , hogy a flakon után turkálhassak Pömpi hátizsákjában ami szerencsémre most az én fejem alatt szolgált párnaként.
Először csak homályosan ... aztán borotva élesen tárult elém a látvány ! Nem hittem a szememnek...bakker...ezt csak álmodom ? És nem álom volt ! Villámgyorsan előkaptam masinámat, tudtam sietnem kell ... mert ez , egy egyszeri és megismételhetetlen pillanat !
Kezemben az olymposszal ismét hanyatt dőltem és ...sikerült ! Majd ....csak néztem és néztem az égen ... Ausztráliát a Városliget felett ....

Származási hely: eMooChaplin