A dohány az Andok vidékéről származik, a mai Peru és Ecuador területéről. Az első dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3-5 ezer évvel kezdték művelni. Amerika felfedezésekor a dohány már az egész amerikai kontinensen elterjedt volt. A dohányzás (a dohány füstjének be- és kilélegzése), egy volt a dohány fogyasztásának számos módja közül. A dohányszíváson kívül a dohányt az orrukba tették, rágták, ették, itták, testükre kenték, golyócskák formájában a szemükbe tették és végbélkúpként használták - erre speciel kiváncsi lennék - . A rítusokban a harcosok arcába lehelték a harc előtt, vetés előtt a szántóföldre szórták, az isteneknek áldoztak vele, szexuális aktus előtt a nőkre fröcskölték, valamint férfiak és nők egyaránt narkotikumként használták.

Az európaiak a majákon keresztül ismerkedtek meg a dohánnyal, akik rituális és vallási ünnepeiken használták. Egyes tudósok szerint a dohányt (tabaco) arról a területről nevezték el, ahol először találkoztak vele a spanyolok, ez lehet Tobago szigete az Antillákon, vagy a mexikói helység, Tobasco. Azonban valószínűbb, hogy a tabaco szó az arab tabaqq szóból ered, mely számos gyógynövény elnevezése volt a XV. századi Európában.



Élettani, ökológiai hatások

• A dohányosok nikotintartalmú füstöt lélegeznek be, ami szűkíti az ereket, vastagítja azok falát. Emellett – általános szokásként – alkohol és koffeintartalmú folyadékokat is fogyasztanak, melyek tágítják az ereket. A dohányzó ember szervezetét ért káros hatások tehát kiegyenlítik egymást, így közelítve az ideális állapothoz!
• A füstölés tartósító eljárás. Az állati eredetű élelmiszerek egy része ezzel a természetes és ősi eljárással van konzerválva. Elég nyilvánvaló, hogy az emberi szövetekkel is hasonló kölcsönhatásba lép a füst, mint teszem azt a lókolbásszal. Ennek alapján kijelenthető, hogy a dohányos emberek jóval tovább élnek, mint a nemdohányzók. Az erről olvasható ellentétes statisztikák hamisak, vagy más káros hatások és véletlen miatt nem a valós értékeket mutatják.

• A dohányos dohányt füstöl el. A dohány, mint kultúrnövény, ezért kerül egyre nagyobb termőterületen termesztésre. Íme egy faj, mely evolúciós sikerességét egy emberi szokásnak köszönheti.
• A dohányzás elriasztja a szúnyogokat és egyéb vérszívókat. Az emberiség évszázadok óta sikertelenül küzd ezekkel a rovarokkal és az általuk terjesztett betegségekkel. A dohányos tudja a választ: ha mindenki dohányozna, nem lenne a szúnyogok számára táplálék, kipusztulnának, így számos halálos kór tűnne el a Föld színéről!



• A dohányzás étvágycsökkentő hatásai közismertek. A jóléti társadalmakban az elhízás egyre fokozottabban jelentkező probléma. Vonjuk le a következtetést: mivel az emberek többsége sportolni nem szeret, fogyókúrázni nem akar, akkor csak a dohányzás marad megoldásként.



Életmód, kulturális hatások

• A dohányzás egy szertartás. Megvan a rágyújtásnak a megfelelő módozata, eszközei. A pipakészítés egy kihalóban lévő szakma. Keressétek a kézműves munkával készített rózsafagyökér, habkő és egyéb pipákat, így támogatva és elismerve a mesterek munkáját. Ha pedig megvettétek, ne hagyjátok a polcon porosodni: használjátok!
• A dohányreklámok – amíg nem tiltották – a modern kultúra részei voltak. Szellemes és ötletes filmjei és plakátjai sokunkat gyönyörködtettek. Engedélyezzék ismét az élvezeti cikkek reklámozását!



• A cigaretta- és szivardobozok, a dohányzacskók, az öngyújtók és gyufásskatulyák egy része igényes és művészi kialakítású. Sok gyermeknek okoz évekig tartó örömöt, hogy hobbiból gyűjtik, csereberélik, csoportosítgatják ezeket.
• A dohányzás fejleszti a gesztusnyelvet és annak használatára való képességet. Ki ne ismerné azt a klasszikus ismerkedési nyitómondatot az utcáról, hogy „Ne haragudj! Van tüzed?” Ugyanez nemzetközileg is alkalmazható a gesztusnyelv segítségével. A kis pantomim előadás a megfelelő szavak kíséretével nyelvoktatásnak és –gyakorlásnak is alkalmazható. Aki nem dohányzik, kevesebb okot találhat itthon és külföldön más emberek megszólítására, ismerkedésre.


• A dohányzás eltörli a vallási és kulturális ellentéteket. Az együtt dohányzás sok esetben erősebb minden egyéb társadalmi konvenciónál. Gondoljunk a tűzszünet idején az egy lövészárokban együtt dohányzó ellenséges katonákra a világháborúk során.

Szociológiai hatások

• A dohányos egy kisebbségi csoport része. Összetartanak, falaznak egymásnak: szinte szabadkőművesekként viselkednek ellenséges környezetben, ezáltal erősítve a csoporthoz tartozás érzését, szocializálódást. Levonható a következtetés, hogy a dohányosok inkább közösségi emberek, mint a nem dohányosok, tehát civilizáltabbak is azoknál.




• A dohányos rágyújt, mikor ideges, vagy mikor elégedett önmagával és/vagy környezetével. Nem terheli embertársait azzal, hogy rajtuk vezeti le a feszültségét, esetleg nyakon zúdítja őket túlcsorduló érzelmeivel. A dohányzó kifelé mutatott hangulati arculata kevésbé alternáló, tehát kiszámíthatóbb, követhetőbb ember.



• A dohányost kisebbfajta eufória tölti el, mikor cigarettára gyújt. Agyában endorfin termelődik, ami boldogabbá, elégedettebbé teszi. Ez átsugárzik közvetlen környezetére is.


• A dohányos dohánytermékeket vásárol. Trafikba jár, ahol a trafikossal előbb-utóbb jó viszonyba kerül. Interperszonális kapcsolatai ezáltal sokasodnak, erősödnek.