Ilyenkor mi a francot kell csinálni?Honnan tudjam hogy mi lenne a helyes döntés?
Annyira durva,hogy akkor amikor más kéri ki a véleményemet olyan kurva nagy okosságokat tudok mondani mintha a bölcsek kövét hordoznám a tenyeremen . Ilyen esetekben
igazolom saját tudatom számára "idegen"mivoltom megmásíthatatlan meggyőződését.
Viszont ha magamról kellene az életemet alapjaiban megváltoztató döntést/döntéseket/
hozni, szinte lebénulok ! Nem forognak a kerekek odabent ! Mint egy debil kísérleti vakegér
akit belepottyantanak az üveglabirintus közepébe aztán találj ki ha tudsz című egérvalóságshow
szánalmas kis főszereplője lennék!

Halvány lila gőzöm nincs mitől lettem ilyen ! Talán az egész életemet meghatározó búraeffektus az okolható mindenért? Fantasztikus gyermekkorom volt , akármit kiböfögtem a számon ,drága szüleim tálcán tették le elém ! Félre értések elkerülése végett tudni kell,hogy hála a magasságosnak, most is itt vannak velem mind a ketten és szeretgethetem Őket nap mint nap !
Szóval azt hiszem éppen ennek a túlzott odafigyelésnek , a minden külső rossztól való szinte már beteges távol tartás -sokszor bizony fojtogató- szigorának következménye az amivé váltam!
Viszont tudom , hogy ezért Őket hibáztatni a legfatálisabb hibák egyike amit elkövethetnék !
.....Soha nem is tudnám megbocsátani magamnak !!!


Felfoghatatlan de magyarázható gyermekien naiv optimizmus volt jellemző rám egész eddigi életemben.Ennek meg az az oka , hogy akármekkora nagy szarban is voltam rájuk az utolsó
pillanatban mindig számíthattam ! A hajamnál fogva trágyától fuldokolva...de kilettem rántva a fekából ! Na ez az amit nem biztos hogy meg kellett volna tenniük ! Többszöri szarba fúlás után ugyanis már okosabb az ember ! Mivel nekem ilyenben nem volt részem...így hülye maradtam!
És itt állok az ikszedik ikszemen túl férfikorom delején felelős döntések meghozatalára képtelenül...igaz, meseszép nagy fekete bamba szemekkel , és csak pislogok és pislogok a fejemből kifelé nagy tanácstalanságomban ....