Oliviero Toscani, az előző évtizedek talán legtöbb indulatot kavaró és számos vitát kiváltó reklámfotósa. Olyan világszerte terjesztett nemzetközi magazinoknak dolgozott, mint az Elle, Vogue, Harper's Bazaar vagy a Stern. Nem túlzás azt állítani, hogy képei tették a viszonylag ismeretlen Benetton céget világhírűvé. A Benetton cég reklámjainak ötletgazdája és fotósa magyarul is megjelent könyvében, mely " Reklám te mosolygós hulla" címmel jelent meg, és itt meg is vásárolható, arról vall, hogyan jutott el a hagyományos reklámtól a szociális, társadalmi töltésű hirdetések készítéséig. „Az alkotáshoz meg kell változtatni a nézésünket, meg kell találni a saját támadási irányunkat, ki kell fejleszteni egy látásmódot, állandóan gyakorolni azt, hogyan lehet megváltoztatni a szabályokat, kikerülni a nehézségeket, harcolni önmagunkkal a klisék használata ellen.”



 Olvasmányosan megírt könyve első részében Toscani ízekre szedi azt a fajta reklámot, amelyet a magyar tévénéző-olvasó már jól ismerhet. Az olasz reklámfotós becsapással, a benne ábrázolt világ leegyszerűsítésével, önismétléssel, ötlettelenséggel, hamis illúziók keltésével, a fogyasztás és a birtoklás fetisizálásával vádolja a reklámkészítőket.
A reklám olasz fenegyereke, miközben a reklámipar leghíresebb alkotóiról „szedi le a keresztvizet”, úgy tűnik, maga is ugyanazokba a hibákba esik, mint amelyeket o tulajdonít a hagyományos reklám készítőinek: kizárólagossággal beszél arról, milyen is a jó reklám.
Toscani a klisékből való menekülésével kétségkívül olyan egyedi arculatot adott a Benettonnak, amely valóban megkülönbözteti versenytársaitól, ez pedig a United Colors (Egyesült Színek) gondolat végtelen számú variációja.


Egyik nagy botrányt kiváltó kampánya a 90-es évek elejére datálódik. Ekkor készült a "STOP AIDS" sorozat,



melynek alapjául az a világsajtót is megjárt kép szolgált, melyet  David Kirby , AIDS aktivista utolsó pillanatairól Therese Frare  készített az Ohio State University Hospital-ban, és ami végképp kiverte a biztosítékot, a szemét a probléma előtt lesütő bigott katolikus egyház  főpapjainak körében.

"A reklámipar tudatalatti világmindenséget tár elénk, hogy elhitesse: a fiatalság, a szépség, az egészség, a férfiasság, illetve a nőiesség mind attól függ, amit megvásárolunk.
Nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyűgöző, de hamis illúzióját."

Másik híres munkája az olasz Rare divatcég számára készített plakátsorozat, melynek képi világa ,tartalma és elsősorban üzenete, nyílt támadás volt a közismerten szigorú katolikus erkölcsök ellen, tabukat döntögető, provokatív gondolatvilágával. Jellemzően inkább a célközönségnek szánt fiatalabb korosztály tetszését nyerték el az élet sokszínűségét itt is közvetíteni szándékozó vidám hangvitelű képek. Az idősebb korosztály már sokkal kevésbé nézte jó szemmel a nagyvárosok utcáin, lépten-nyomon szembejövő óriásplakátokról pimaszul lekacsintó, egymás farkát markolászó smároló férfipárokat.







--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Oliviero Toscani (born 1942) is an Italian photographer, best-known worldwide for designing controversial advertising campaigns for Italian brand Benetton, from 1982 to 2000. Most of these advertising campaigns were actually institutionals for the brand, always composed of rather controversial photography, usually with only the company logo "United Colors of Benetton" as caption.
One of his most famous campaigns included a photo (by Therese Frare) of a man dying of AIDS, lying in a hospital bed, surrounded by his grieving relatives. That picture was controversial due to its similarity to a pieta painting. Others include allusions to racism (notably one with three almost identical human hearts, which were actually pig hearts, with the words 'white', 'black', and 'yellow' as captions), war, religion and even capital punishment.
In the early nineties Toscani co-founded the magazine Colors (also owned by Benetton) with American graphic designer Tibor Kalman. With the tagline "a magazine about the rest of the world", Colorsbuilt on the multiculturalism prevalent at that time and in Benetton's ad campaigns, while remaining editorially independent from Benetton.
In 2005, five years after his resignation from Benetton following the controversy surrounding the death row campaigne, he sparked controversy again with his photographs for an advertising campaign for the men's clothing brand 'Ra-Re'. Their portrayals of men participating in homosexual behaviour angered groups such as the catholic fundamentalist parents' association Movimento Italiano Genitori who called the pictures 'vulgar'. The campaign came amidst on-going debate in Italy about gay rights.

United Colors of Benetton ventured into controversial territory in 1991 with the publication of “Pieta”, a photographic expose of the reality of AIDS.
The photo of AIDS activist David Kirby was taken in his room in the Ohio State University Hospital in May 1990, with his father, sister and niece at his bedside. The photo was taken byTherese Frare. Frare included the black and white photograph in a photographic documentary on the lives of clients and caregivers in a hospice for people with AIDS. The photograph was included in LIFE magazine in November 1990, and went on to win the 1991 World Press Photo Award.
Tibor Kalman, working with Oliviero Toscani, was preparing a consciousness-raising campaign associated with Benetton products and culture. He saw the Frare photograph in Life Magazine and suggested that Benetton include it in their advertising campaign. Benetton approached the photographer and Kirby family, gaining consent for the use of the photograph and contributing to an AIDS foundation. When considering whether to stay with black and white or go with color the creative team decided that it needed to look like an advertisement, raising the shock value.

Ez a nap róla szól! Egy csupa szív, reményekkel és szeretettel teli emberről! Aki még tud makacsul hinni az emberi tisztességgben és abban, hogy eredetileg mindannyian jónak születtünk le erre a világra! Egy olyan emberről, aki tele van még kételyekkel, de aki tudja és hiszi, nagy dolgok véghezvivője lesz ebben az életében! Egy irgylésre méltóan bölcs és csodálatos pasasról, akit én egyszerűen Kis Buddhának hívok és aki a mai napon, 30 évvel ezelőtt született!


Nagyon boldog születésnapot kivánok neked Brumi !

"Te sosem fogsz megöregedni.Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több. És Te attól még szebb leszel. Öreg csak az aki már nem érez semmit."

Nem tudom, hogy mennyire szokott hatással lenni az emberekre, mennyire befolyásolja őket a saját létjogosultságát soha meg nem kérdőjelező, önmagát véleményformálónak beállító és tekintő nemzetközi, illetve hazai bulvársajtó. Természetesen a hazai - valóban legalja - változatokat én sem tudom kihagyni (bocsika), az viszont már kizárólag rajtam...rajtad...rajtunk múlik, mennyire vesszük komolyan a "hiteles hírforrások" naponta arcunkba ömlesztett "szenzációit"!
Gondolom, nem is kevesen szó nélkül becsámcsomgják a reggelijükkel együtt például a George Michael- ről szóló legújabb szaftos kis csempebári pletykákat, laza vállrándítással tudomásul véve, hogy "nem tudja jó dolgában mámegin' az a drogos köcsög", aztán tovább lapoznak egyet, hogy magukévá tehessék, szellemi táplálékként "benkődániel" szőke nagymamijának "csábos" kebleit!
Szóval, én csak önmagamról tudok beszélni. Ezt az egészet azért írtam most le, hogy kinyilatkoztathassam a következőt: k*rvára nem érdekel, hogy mit írnak a lapok erről a pasiról!!! Aki olyat tud kitalálni, mint például a "Jesus to a Child", és utána úgy átadni nekem, hogy az számomra hiteles és mérvadó, arról mindegy mit pletykálnak, ő benne marad a "besztevörtoptízben"!
Az örök érvényű "Last Christmas" után hosszú idővel George 2008. december 25- én meglepte rajongóit egy új, kifejezetten ünnepi dallal, melyet akkor ingyen lehetett letölteni az oldaláról. Idén videoklip is készült hozzá, és szenteste közeledtével éppen aktuálissá válik, hogy az ezernyi pletykán túllépve ez alapján ítéljük meg őt.



December Song

Mint a szélvész, úgy eltépett mellettünk a 2009-es év is! Kinek jót, kinek még jobbat hozott az új esztendő.
"Divat" manapság megtörten, üveges tekintettel és/vagy menthetetlennek, amolyan "sorselátkozta" álarccal mások szánakozó pillantásait magunkénak érezve, lehorgasztott fejjel az utcákat róni!  Kérek mindenkit, ha teheti, legalább az év ezen utolsó szakaszában próbáljunk ki valami mást! OK? Emeljük egy kicsit magasabbra a fejünket úgy szemmagasságig...rántsuk le magunkról a fojtogató álarcokat...próbáljuk meg megkeresni a szembejövő tekinteteket, majd...ha ez megvan, húzzuk óvatosan mosolyra a szánkat! Valahogy úgy, ahogy az a sármos szőrmók mikulás bácsi teszi odafent a képen! Higgyétek el, ez nem is olyan nehéz ám! Hogy mit fogtok tapasztalni azt nem tudhatom, de borítékolom, meglepően sok olyan tekintettel fogtok találkozni, melyekből a ti hatásotokra hirtelen el fog tűnni az oda fészket rakó lélekromboló rémület, és helyébe valami sokkal emberibb fény költözik be! És abban a pillanatban megkaphatjuk mi is az ajándékunkat, ...egy őszinte barátságos mosolyt! Hiszen nem erre vágyunk mindannyian, ha csak egy röpke pillanat erejéig? Talán még TE is...!
Régebben írtam már Dchooi Doodles-ről aki fiatal kora ellenére nagy népszerűségnek örvend nemzetközi macikörökben rajzainak köszönhetően.Az aktualitást, hogy ismét "hírbe" hozom, az adja, hogy holnap után minden házba, az előre kifényesített cipőkbe, papucsokba, bakancsokba ismét elhozza nekünk szokásos évi ajándékát a Mikulás, természetesen az elmaradhatatlan virgáccsal együtt!
Nem tudom, ki milyen télapóra vágyik, de ha sejtéseim nem csalnak - :) -, sokan örülnénk, ha az ifjú grafikus alábbi télapóiból pottyanna be egy, a kéményen keresztül lakásainkba...
Egyszóval! Szorgos cipősuvickolást és nagyon vidám Mikulást kívánok minden kisebb és nagyobb mackónak!

Na !
Hát úgy néz ki, végül sikerült poraiból újra felépíteni  a blogomat. Az egész azzal kezdődött, hogy átváltottam az új poszt szerkesztőre.Több más, elsősorban külföldi oldalakon láttam a "read more" feliratot  különböző posztok alatt, amit egy remek ötletnek tartok, így gyorsan átváltottam én is az új bejegyzés szerkesztőre, és azon melegében, ez éppen egy hónapja történt, alkalmaztam is ezt a kis okosságot.Ez lett a vesztem.Ahogy ráklikkeltem a közzététel gombra, azzal a lendülettel zuhant le a teljes oldalsáv a legutolsó poszt alá!
Teljes összeomlás !!!
Miután magamhoz tértem az első sokk után, elkezdtem különböző segítő oldalak ( itt és itt) után kutatni, szerencsére ilyenekből nem kevésre lehet rátalálni a neten, bár az én problémámhoz hasonlóra néhány nap múlva rábukkantam ugyan egy magyar oldalon, de az ott megadott válasz, sajnos rajtam nem segített!
Ekkor döntöttem úgy, hogy felhagyok a további kereséssel és teljesen új alapokra építem fel a blogot.Egyébként sem idegen tőlem a gyakori sablon váltás ötlete, így elkezdtem új és itthon még nem túl ismert, egyedi megjelenésű sablonokok után kutatni.Vagy hetven innen-onnan letöltött és kipróbált minta után, végül ez lett a végleges...a befutó.
Remélem mindenki számára követhető, értelmezhető és legfőképpen jól "használható"  az oldal új stilusa és szerkezete!Amennyiben van bármilyen véleményed ezzel kapcsolatban, kérlek voksolj az oldalsávra kihelyezett szavazógéppel vagy dobj egy mail-t !




------------------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Well, it looks like he managed to ashes to rebuild my blog.
It all began with the changeover to the new post editor.A lot of other, mainly foreign sites I have seen the "read more" under the label of different posts, I'm a great idea, so I quickly switched to the new entry editor, and the warmth of this just happened a month ago, I applied to this small application.That was a big mistake!When clicked the button to the publication, with the moment fell off the full sidebar under to the last post!
Total collapse!!!
After I woke up after the first shock, I began to different pages to help search is(here and here), fortunately, no less such type of sites can find on the net, although I like it a few days to solve problems discovered by a hungarian site, but was given the answer, unfortunately, did not help me!
Then I decided to stop the further search and builds a completely new basis for the blog.Otherwise, the idea is not foreign to me of a common template change, so I started a new home and still not well-known, unique-looking templates explore.Not less than,after seventy-downloaded from here and tested pattern then, this is the final ... the winner!
I hope for all to follow, and most importantly, "well-understood use" the new page style and design! If you have any opinion in this regard, please vote in the sidebar to rate or throw a mail!

A Londonban, 1974-ben született gyermek olyan volt mint a többi átlagos kisfiú.Egy különbséggel ! Nem beszélt.Mindene megvolt hozzá, mégsem tette. Nem focizott a többi hasonló korú sráccal, nem lógott a haverjaival a londoni utcákon, nem teremtett kapcsolatokat, nem voltak barátai, nem beszélgetett senkivel. Semmi olyat nem csinált amit a vele egykorú “normális” kölykök. Csak ült a szobájában saját kis dimenziójából figyelve ezt a számára furcsa és értelmezhetetlen világot. Három évesen diagnosztizálták nála az autizmust.

Stephen Wiltshire-nak szerencséje volt !

Szerencséje, mert úgy érte ez a “mindenszülőszámáratragikus” (???) hír, hogy fogalma nem volt arról, miért is néznek rá úgy mint egy csodabogárra, továbbá volt neki egy olyan türelmes és szerető családja ahol, egy ilyen orvosi szakvélemény hatására nem lett úrrá a tehetetlen kétségbeesés a családtagokon. Öt évesen szülei beíratják egy speciális, autista gyerekekkel foglalkozó neves londoni intézménybe a Queensmill School-ba, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Stephen kommunikációs eszköze nem a beszéd. Az ő kapcsolata a világgal, szavak helyett a rajz ! Páratlan tehetségére és fotó memóriájára akkor derült fény, amikor egy kötelező délutáni utcai sétálás után, visszatérve az iskolába, tanárai elképedésére, egy óra alatt lerajzolta néhány, az iskola környékén lévő épület, az eredetire megdöbbentően hasonlító fotorealisztikus mását. Később egyre nagyobb túrákat tettek vele tanárai a városban. Az alábbi rajzok azt ábrázolják, mi maradt meg Stephen fejében ezekből…..






Időközben azért a szakemberek próbáltak ám a néma kisfiúból, mindenféle tudományosan megalapozott és bevált eszközzel legalább szófoszlányokat kicsikarni. Azonban minden kísérlet kudarcba fulladt egészen addig, amíg valakinek eszébe jutott a régi jól bevált praktika, a sokkterápia. A minden szabadidejét rajzolással töltő gyerektől egyszerűen elvették a papírt és a ceruzát. …..És megtört a jég ! A kis Stephen születése után kilenc évvel, megszólalt !
Kimondta az első szót ! Papírt ! És innentől kezdve nem volt megállás. ma már folyékonyan beszélve, tökéletesen tud kommunikálni környezetével,persze az ő “nyelve” elsősorban továbbra is a rajz maradt!
Egyre ismertebbé vált, először szűkebb hazájában Nagy-Brittaniában, majd szerte a nagyvilágban is ! Sorra kapta a meghívásokat. Hol Tokió, hol Sydney, hol pedig New York, vagy éppen Róma egén tűnt fel az őt szállító helikopter, hogy néhány órán át tartó repülést követően a földre szállva, majd félrevonulva, visszatérve saját kozmoszába, lélegzetelállító részletességgel rajzolja le azt, amit mi, ide lentről soha nem láthatunk!
A harminc perces repülést követően ezt tudta lerajzolni : Rome panorama by Stephen !



Legutolsó munkáját most októberben fejezte be. Spirituális otthonának tartott New York, pontosabban Manhattan felett eltöltött néhány óra után, leült a tízméteres panoráma vászon elé, és három nap alatt megrajzolta a világ talán legismertebb látképének tökéletes másolatát.


II.Erzsébet királynő 2006-ban személyesen fogadta őt, és olyan művésznek nevezte, aki alkotásaival visszavonhatatlanul beírta magát az egyetemes művészet halhatatlanjai közé .Még ebben az évben megnyitotta saját londoni galériáját . Stephen Wiltshire Gallery

"Sok van, mi csodálatos, /De az embernél nincs semmi csodálatosabb." - /Szophoklész - Antigoné/